Európában és Észak-Amerikában nagyon különböző utakat járt be a legtöbb versenysport, így a motorsportok fejlődése is. Az óceán mindkét partján akadnak, akik hajlamosak az egyiket a másik fölé emelni, az igazság azonban az, hogy a maga módján mindkét világ rendkívüli felkészültséget, kivételes (ha nem is azonos) képességeket és emberfeletti teljesítményt igényel a versenyzőktől. Azokra pedig, akik mindkét kompetitív környezetben képesek helytállni, joggal tekintünk úgy, mint a világ legjobbjaira.
Az 1987-es Párizs-Dakar ralin egy Peugeot 205 T16-ossal győzelmet arató Ari Vatanen a következő évben vadonatúj autóval, a szakértők egybehangzó véleménye szerint abszolút esélyesként állt rajthoz a legendás terepralin. Szakaszgyőzelmek sorával igazolta a papírformát, ám a verseny kétharmadánál szó szerint ellopták tőle a győzelmet (a krimibe illő eseményekről egy későbbi cikkünkben részletesen írunk). Ezzel nem csak a finn pilótát, de a frissen kifejlesztett Peugeot 405 T16-ot is megfosztották a bizonyítás lehetőségétől.
Szerencsére ugyanabban az évben még várt rájuk egy sansz, hogy igazolják nagyságukat. Amikor az FIA törölte a rali világbajnokság B csoportos géposztályát, a Peugeot úgy döntött, két területen is hasznosítja a rendkívül kifinomult, félelmetesen erős, pilótájától emberfeletti képességeket követelő 205 T16 hajtástechnológiáját, átültetve azt a nagyobb Peugeot 405 karosszériájába. Az egyik a Párizs-Dakar rali volt, a másik pedig az észak-amerikai Pikes Peak-i hegyi felfutó verseny: egy 20 kilométeres, 154 kanyarral tagolt, akkor még részlegesen földúton zajló futam, amely során több mint 1400 méteres szintkülönbséget kell leküzdeniük a pilótáknak és autójuknak.
A két Peugeot 405 T16 hangolása radikálisan eltért egymástól, más volt a futómű, az aerodinamikai csomag és persze a motorbeállítás is – ugyanaz volt azonban a csapat és ugyanazok a pilóták, köztük Ari Vatanen, aki a 900 kilós, 600 lóerős fenevaddal végül új rekordot beállítva nyerte meg a futamot. A diadalt a következő évben egy amerikai pilótalegenda, a világ egyik legsikeresebb versenyződinasztiájának tagja, Robby Unser ismételte meg. Vatanen ekkor már ismét a Dakarra koncentrált, kétszer is megnyerve a terepralit, ám a finn pilóta Pikes Peak-i győzelme örökre fennmaradt a kollektív emlékezetben – nem utolsósorban annak a díjnyertes rövidfilmnek köszönhetően, amelyet róla és győzelméről forgattak.
A következő huszonöt évben a Peugeot a motorsport más területein próbált és talált szerencsét. A XXI. századba lépve úgy tűnt, a hosszútávú világbajnokságon találja meg a számítását a márka, innovatív technológiai fejlesztésekkel látszott bebiztosítani a hosszú távú sikert. Aztán 2012-ben minden összeomlott: az általános gazdasági környezet megszorításokat tett szükségessé, és a Peugeot a kecsegtetőt sikerek ellenére feladta Le Mans-i programját.
Bruno Famin, a Peugeot Sport igazgatója azonban úgy döntött, küzdeni fog a részleg életben maradásáért. Az archívumból előkereste az Ari Vatanen legendás Pikes Peak-i győzelmét dokumentáló, Climb Dance című rövidfilmet, és bekopogott a Peugeot frissen kinevezett igazgatójához, Maxime Picat-hoz. Levetítette neki a filmet, majd kiterítette elé azokat a vázlatokat, amelyeket Gilles Vidal formatervezési igazgató rohamtempóban készített el számára, és amelyek egy félelmetes szerkezetet vetítettek elő. A frissen bemutatott Peugeot 208 megfelelően átalakítva tökéletes alap lehetne egy Pikes Peak-i versenyautóhoz, érvelt a részlege megmentéséért küzdő Famin, a győzelem pedig tökéletes marketingeszköz, amivel megtámogathatnák az eladásokat.
A márkaigazgatót könnyű volt meggyőzni, így már csak egyetlen dolog állt a Peugeot és a siker között: az idő. Mindössze néhány hónap volt ugyanis hátra a 2013-as futamig, amire a nulláról kellett kifejleszteniük egy ütőképes versenyautót. Volt még egy másik apróság is, ám ezzel ezen a ponton nem foglalkoztak – előbb legyen kész az autó. Kész is lett.
Bruno Faminnek négy hónap és egy tucat ember elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megépítsék minden idők egyik legütőképesebb, legfélelmetesebb versenyautóját, a Peugeot 208 T16-ost. A 3,2 literes, V6-os középmotorral szerelt, 875 kilós autó minden egyes kilogrammját egy-egy lóerő mozgatta, az aerodinamikai csomag pedig ugyanúgy a frissen véget ért Le Mans-i versenyprogramból származott, mint a futómű, a kormánymű és a fékrendszer.
A 208 T16 gyakorlatilag egy összkerékhajtású F1-es rakéta volt, amely 1,8 másodperc alatt katapultált 100 km/órára, három másodperccel később már 200-zal száguldott, és innen alig több mint két további másodperc kellett ahhoz, hogy a motor 241 km/óránál leszabályozzon.
A 208 T16 gyakorlatilag egy összkerékhajtású F1-es rakéta volt, amely 1,8 másodperc alatt katapultált 100 km/órára, három másodperccel később már 200-zal száguldott, és innen alig több mint két további másodperc kellett ahhoz, hogy a motor 241 km/óránál leszabályozzon.
Már csak egy igazán rátermett pilótára volt szüksége a Peugeot-nak. A Le Mans-i program révén kiváló versenyzők álltak a márka rendelkezésére, ám ide speciális képességekre, és persze közismert névre volt szükség: végtére is mindent egyetlen lapra tettek fel a Pikes Peak-i indulásnál. Egyszer kellett győzniük, de annak hatalmasat kellett szólnia. A választ a Red Bull hozta meg: kölcsönadták a Peugeot-nak sztárpilótájukat, a kilencszeres ralivilágbajnok Sébastien Loeböt.
Az autóversenyzés történetében talán soha nem volt még ilyen szerencsés a csillagok együttállása – mégis, aki kicsit is ismeri a Pikes Peaket, tudja, hogy a tudás és a technika ide kevés. Elég a legapróbb tévesztés, és szó szerint az életével játszik a versenyző, ráadásul a meredeken emelkedő pályán kanyarról kanyarra csökken a levegő oxigénszintje, és azzal együtt a motorteljesítmény.
A Peugeot Sport mérnökei mindent kielemeztek, és előálltak egy számmal: ha minden tökéletesen sikerül, a 208 T16 8 perc 15 másodperc alatt tudja megtenni a 19,99 kilométeres távot. Ezzel több mint másfél percet vertek volna rá az akkori, 9 perc 46 másodperces rekordra – a győzelemhez tehát akár kényelmesen, biztonságosan is autózhatott volna Loeb, ám sem ő, sem a csapat nem egyszerűen győzni jött ide, hanem hogy történelmet írjanak.
A Peugeot Sport mérnökei mindent kielemeztek, és előálltak egy számmal: ha minden tökéletesen sikerül, a 208 T16 8 perc 15 másodperc alatt tudja megtenni a 19,99 kilométeres távot. Ezzel több mint másfél percet vertek volna rá az akkori, 9 perc 46 másodperces rekordra – a győzelemhez tehát akár kényelmesen, biztonságosan is autózhatott volna Loeb, ám sem ő, sem a csapat nem egyszerűen győzni jött ide, hanem hogy történelmet írjanak.
Loeb végül 140 km/óra átlagsebességet futott a kanyargós pályán, és amikor áthaladt a célon, a stopper 8 perc 13,88 másodpercet mutatott. Ez több mint egy másodperccel volt jobb idő, mint ami a mérnökök szerint fizikailag lehetséges volt – a Peugeot gyakorlatilag felülírta a természet törvényeit, és ezzel egy csapásra a világ legismertebb, legdicsőségesebb, legkívánatosabb kisautójává tette a Peugeot 208-ast. Ennek modern utódja sem tett le teljesen a motorsportos ambíciókról: sikeres Rally4-versenyautót építenek belőle, méghozzá Magyarországon, de közúti változatában is megtalálhatók a motorsport-történelem legsikeresebb versenyautóinak génjei.
