Harmincöt év és öt generáció után most itt az ideje, hogy ismét új mércét állítson a Renault Clio. A típus hatodik kiadása kibővítve alkalmazza az elődeitől eltanult mesterfogásokat.
Szeptember elején mutatkozik be a Renault Clio hatodik generációja. Keresve sem találnánk ennél tökéletesebb alkalmat arra, hogy áttekintsük a korszakalkotó kisautó harmincöt éves pályafutását.
Globális autógyártóként a Renault ügyel arra, hogy minden piacán a helyi igények, adottságok és lehetőségek mentén alakítsa modellkínálatát. Ez pedig olykor markáns eltéréseket eredményez az egyes térségekben elérhető típusok között.
Az elegáns nagyautók sorsa, hogy befogják őket reprezentációs feladatokra. Az pedig a legjobbak dicsősége, ha egy államfő választja őket szolgálati autójául.
Mostanában innovatív elektromos újdonságai miatt került a reflektorfénybe a Renault, ez azonban nem jelenti azt, hogy elhanyagolta volna más villamosított hajtásláncok fejlesztését.
Az eredeti Renault 4L-nek konkrétan mindegy volt, milyen útviszonyok között közlekednek vele, és ez a szemlélet a modern utódtól sem áll távol – különösen, miután tervezői elképzelték, hogyan mutatna expedíciós öltözetben.
Az évtized egyik legjobb autóipari ötlete, hogy a Renault rég letűnt, de általánosan imádott típusainak mintájára építi meg új generációs elektromos járműveit. A portfólió egyre bővül, de nekünk volnának még ötleteink.
Egy extravagáns kívánság nyomán olyan technológiát dolgoztak ki a Renault mérnökei, amely forradalmasíthatja az autók festését – egyelőre „csak” arra használják, hogy gyönyörű legyen az új generációs R4-es.
A biztonság nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog, vallja a Renault, és ennek szellemében megosztja a világgal a villanyautókhoz kifejlesztett szabadalmait – elsőként egy lyukat.
Az Espace és a Mégane a nosztalgia legkisebb jele nélkül, teljesen újraértelmezve képviseli réges-rég a beléjük oltott értékeket – mostantól még frissebb formában.