Idén harmadszor választottak Toyota-modellt az év legkiválóbb újdonságának. A negyedik generációs Yaris sikere önmagában is elismerésre méltó, ám még teljesebb a dicsőség, ha az Év Autója-verseny korábbi díjazottjaival és dobogósaival együtt ünnepeljük a városi ferdehátút.
Habár a Genfi Autószalon idén elmaradt, az Év Autója-zsűri ragaszkodott a tradíciókhoz, és mint rendesen, az autókiállítás hagyományos nyitónapján, március elsején, a genfi vásárközpontban megtartott online eseményen hirdette ki a 2021. Év Európai Autója díj győztesét. A trófeát idén a negyedik generációs Toyota Yaris vihette haza.
Nem akármilyen kitüntetésről van szó: az 1964-ben alapított Európai Év Autója (European Car of The Year, ECOTY) díj a világ egyik legnagyobb jelentőségű elismerése, amelyben frissen bevezetett modell részesülhet. A díjra minden olyan típus pályázhat, amelyet az adott év vége előtt legalább öt európai piacon forgalomba hoznak. A zsűri (ötvenkilenc szakújságíró Európa huszonkét országából) először kiválasztja az újdonságok közül azt a hetet, melyeket a legesélyesebbnek tartanak a kitüntetésre, majd ezen döntősök között felállítják személyes rangsorukat, és a legtöbb pontot kapott modell nyeri el az Év Autója címet. A díj odaítélését nem befolyásolja az autó eredete, de tény, hogy a több mint ötvenöt aranyérmes közül mindössze ötöt adott japán márka – és ebből három a Toyota modellje volt.
Az első Toyota, amely elnyerte a rangos kitüntetést, az első generációs Yaris és testvérmodellje, a Yaris Verso volt 2000-ben. Az Európában tervezett, de a világ összes földrészén forgalmazott kisautó nem csak műszaki tartalmát, de koncepcióját és formavilágát tekintve is modernebb volt, mint az egyébként legendásan megbízható, épp ezért rajongásig szeretett Starlet, amelynek örökébe lépett. Az 1997-es Toyota Funtime tanulmányautót pontosan megidéző, gömbölyded formára, és a középre rendezett, ferdén beépített műszeregységre azonnal felfigyelt a világ: a Yarist az Év Japán Autójának is megválasztották. Az esztétikai erényeknél azonban jóval több minden szólt a Yaris mellett: például az Év Motorjának megválasztott egyliteres benzinmotor, a különösen ergonomikus, meglepően tágas belső tér, a gazdag biztonsági felszereltség és a kiemelkedő megbízhatóság.
A Yaris sikere nem érte váratlanul a Toyotát: a cég 2001 januárjában adta át új franciaországi gyárát, ahol eleinte 150 ezer, később 210 ezer Yaris készült évente, részlegesen tehermentesítve a cég japán gyártósorait. 2002 tavaszára több mint egymillió példányban talált gazdára az autó szerte a világon. A motorkínálat eddigre teljessé vált: az egyliteres alapmotor mellett 1,3 literes benzines és 1,4 literes dízel erőforrással, valamint egy 1,5 literes sportmotorral is elérhető volt a Yaris. Az utóbbi távolról sem volt kategóriája legerősebb tagja, de kezes viselkedésével és vérmes kipufogóhangjával végtelenül szórakoztató méregzsáknak bizonyult.
Az Év Európai Autója zsűrijének tagjai rendszerint élesen látják előre a trendeket, és magabiztosan ismerik fel a korszakalkotó típusokat. 2001-ben mégis cserben hagyta őket legendás hatodik érzékük: az Európában frissen bevezetett Toyota Priust csupán a harmadik helyig pontozták. Mentségükre szolgáljon, hogy a világelső négyajtós hibrid furcsa is volt, lassú is volt, és nem lehetett tudni, egzotikus technológiája mennyire bizonyul megbízhatónak. Tévedésüket 2005-ben, a második generációs modell színre lépésénél korrigálták: a csinosabb, tágasabb, jobban vezethető modell hatalmas előnnyel nyerte meg a szavazást. Ez volt a Toyota második Év Európai Autója címe.
A Toyota Prius II takarékosabb, áramvonalasabb és fejlettebb volt elődjénél, a projekt során nem kevesebb mint 530 világszabadalmat jegyeztetett be a Toyota! A tudományos-fantasztikus filmbe illő vezetői környezet jól illett a forradalmi hajtáslánchoz, amely takarékosabb, erősebb és kiforrottabb volt, mint az úttörő modellé. Az autó tucatjával nyerte a nemzetközi elismeréseket: Észak-Amerikában is megválasztották az Év Autójának, hajtáslánca kétszer is aranyérmes lett az Év Motorja nemzetközi fórumon, egy svájci kormányzati felmérésben pedig 6000 (!) különböző típus közül találták a legtisztább üzeműnek. A Prius ár/érték arányát, megbízhatóságát és értéktartását a legrangosabb szervezetek kiáltották ki a piac legjobbjának – a rút kiskacsa csodálatos hattyúvá fejlődött (és akkor még nem sejthettük, milyen további távlatok vannak a különleges típusban.)
Az ezt követő években az ECOTY-tagok véleménye nem találkozott a Toyota és ügyfeleinek ízlésével. Olyan kiváló típusok maradtak le az Év Autója címről, mint a Toyota Avensis (ez még a Prius előtt, 2004-ben), a második (2006), majd a harmadik generációs (2012), immár hibridként is elérhető Toyota Yaris, a stílusikon Toyota C-HR (2017) vagy a kétféle hibrid hajtással elérhető Toyota Corolla (2020). Az elmúlt húsz évben két ezüstéremmel vigasztalódhatott a márka: 2010-ben a Toyota iQ városi miniautó, 2013-ban pedig a Toyota GT-86 sportkupé léphetett a dobogó második fokára.
Így jutottunk el 2021-ig, amikor a negyedik generációs Toyota Yaris, valamint annak testvértípusai, a hamarosan Európában is forgalomba kerülő, hibrid Toyota Yaris Cross városi szabadidőjármű és a Toyota WRC-versenyautójának homologizációs példányaként megalkotott, fenomenális Toyota GR Yaris emelhette magasba a trófeát. A zsűrit alkotó független szakértők indoklásukban határtalan lelkesedéssel beszéltek az autóról: méltatták használati értékét, magas biztonsági színvonalát és takarékos hibrid hajtásláncát. A legnagyobb elismerést azonban mégsem ezzel vívta ki a Yaris. Ahogy az izgatott újságírók fogalmaztak: az magától értetődő, hogy egy Toyota-hibrid takarékos és megbízható, arra azonban senki nem számított, hogy ilyen élvezetesen vezethető, ugyanakkor kényelmes is lehet. Épp csak azt nem mondták, hogy a Toyota Yaris a tökéletes autó – bár tulajdonképpen az Év Autója cím pont ezt jelenti…
