Ford-Puma-ST-Line-X-f

Babaarcú vadmacska

hirdetés

Teszt: Ford Puma ST-Line X

A Ford történetét kívülről-belülről fújók tudják, hogy a Puma nem egy új név a márkánál, ám a 2001-ben elköszönő sportkupé és a jelenkori crossover közti hasonlóságok kimerülnek a gömbölyded formákban. Azokból viszont nincs hiány, kis túlzással nagyítóval kell keresni a szögletes alakzatokat: még a mostanság Ford-védjeggyé váló hatszögletű hűtőmaszk is lekerekített sarkokat kapott.
A gömböktől némi cukiságfaktort is kapott az autó, főleg akkor érezhető ez, ha a szemeibe nézünk a Pumának – csak ne akkor, amikor világítanak a legsötétebb éjszakát is bevilágító projektoros LED fényszórók. Nagyon jól áll a tesztautónak a Ford által Desert Island Blue-nak (lakatlansziget-kék) hívott szín, mellyel a lökhárítók mellett a kerékjárati íveket és a küszöbborítást is lefújták. Igazán ütős azonban a megfelelő arányú feketétől lett: a tető mellett a visszapillantókra és a hátsó lökhárítóra is jutott belőle, de a B oszlop mögötti üvegezés is sötétített az ST-Line X kivitel részeként. A hűtőmaszkra fényesebb keveréket vittek fel belőle, így a Puma mindig csillogó mosollyal tekint arra, aki szemből néz rá.
Névrokonság ide vagy oda, ez a Puma is az aktuális Fiesta rokona, igaz, annál azért nagyobb. A crossover 4186 mm hosszú, melyhez 1805 mm-es szélesség 1537 mm-es magasság társul, tengelytávja 2588 mm.

Ajtónyitáskor folytatódik az életérzés elmélyítése, vibráló háttér előtt rajzolódik ki a vadmacska sziluettje a 12,3 colos digitális kijelzőn. Ennek a méretnek köszönhetően mindig átláthatóak az itt megjelenő adatok, még akkor is, ha a sebesség- és a fordulatszámmérő tárcsa mellett a sávtartó funkció bekapcsolásáról, valamint a hibridrendszer állapotáról is tájékoztat minket a számítógép. Képe a pohártartó előtti gombok babrálásával kiválasztott üzemmódnak megfelelően módosul, sportmódban például a beltérhez illő piros téma kapcsol be.

A kijelző mögül kibújva a kívül látottakhoz képest egészen más világ fogadja az embert. Dominál a fekete: a szövetkárpitos, de bőrrel bevont szélű ülések és a műszerfal egyszínűségét karbonmintás berakások és némi pirosság töri meg, jelezve, hogy a sportosabb fazonú Pumában, az ST-Line X-ben ülünk.
A Puma központi képernyője 8 colos. Az érintésérzékeny TFT-kijelzőn megjelenő dolgokért a Fordokból ismert, jól használható Sync 3 rendszer felel, de az Apple Carplay vagy az Android Auto kezelése sem okoz neki gondot. Az ilyen szintű okostelefon-integráció nem maradhat ki egy új autóból 2021-ben, ahogy a telefontöltési lehetőségek széles választéka sem (vezeték nélkül, USB- vagy 12 V-os csatlakozó segítségével), ám mindezt megfejelte a Ford a saját alkalmazásával is. Ezen keresztül összekapcsolható a mobil és a Puma, az appon pedig látható az autó helye, folyamatosan frissülnek a forgalmi hírek, távolról is bezárható a kocsi, de riasztani is tud, ha a jármű állapotában változás következne be. Érdemes még szót ejteni az audiorendszerről: az ST-Line X variánshoz jár a Bang & Olufsen mélysugárzót is tartalmazó csomagja, melynek hangzása mellett arra is figyeltek, hogy 10 hangszórója ízlésesen nézzen ki.
Kormánya alul lapított, fogása remek. Testünk sem repül ki a székekből, jó az ülések oldaltartása, csak az ülőlap hossza tűnik kissé rövidnek. Ugyan nem elektromosan, hanem manuálisan állítható darabokról van szó, hatalmas pozitívum, hogy deréktámaszuk is személyre szabható – a többes számot pedig az indokolja, hogy mindez nem csak a sofőr privilégiuma, ezt a komfortot a jobb egyben utazók is élvezhetik. Közel 180 centimmel probléma nélkül elfértem magam mögött, lábaimat már-már lóbálhattam, akkora tér volt előttem.
Helykínálatban nagyot alkottak a Puma megálmodói, az autó 456 literes csomagtere széleskörűen variálható. Ez az érték crossoverek közt a legnagyobbak közé tartozik, a hátsó üléssort lehajtva pedig 1216 literre bővül a tér. Mégsem ez a legjobb a Puma hátuljában, hanem a pakolást-rakodást segítő dupla csomagtérpadló alatti Megabox, mely egy 80 literes, 50 kg-ig terhelhető mosható műanyag rekesz, vízleeresztő dugóval az alján, akárcsak egy kádnál. Emiatt minden mocskos dolgot lehet benne szállítani, amitől féltenénk a kárpit tisztaságát, a frissen fogott haltól kezdve a sáros túracipőn át a szobanövényig.
Minden benzines Ford Pumát háromhengeres, 1,0 literes turbómotor mozgat, amely részterhelésen egy hengert le is tud kapcsolni menet közben. Az alapkivitelben 125 lóerős teljesítményre képes az EcoBoost erőforrás, melynek besegít a 48 voltos mild hibrid rendszer is. Utóbbi városi használat mellett akár 10 százalékkal is csökkentheti a fogyasztást, főként azzal, hogy a 11,5 kW (15,4 LE) teljesítményű szíjhajtásos indítómotor/generátor fékezés közben elraktározza a mozgási energiát, majd azt újra felhasználja gyorsításkor. A 155 lóerős benzinmotorból csak mild hibrid kivitel létezik. Mindkettőhöz hatfokozatú manuális vagy hétfokozatú automata sebességváltó párosulhat. Tesztautónkban az erősebbik motor a kézi váltóval társult. A kínálatban szerepel még egy 120 lóerős, 1,5 literes négyhengeres turbódízel is hatfokozatú kézi váltóval.

A hibridek fogyasztását tovább javítják a hűtőrács előtti aktív lamellák. Ezek a motor hűtésszükségletének megfelelően vannak nyitva, zárt állapotban csökkentik a légellenállást.
Kissé előítéletes voltam a Pumával kapcsolatban, mielőtt beleültem, ugyanis nem gondoltam volna, hogy az ST-Line X-szel a külsőségeken kívül kapok valami pluszt a vezetés terén. Végül azonban pozitívan csalódtam. Sport módban a gázreakció válaszideje minimálisra csökkent a normál és a gazdaságos módhoz képest, a kormányzása pedig keményebbé vált. Érzete nem sportautós, de crossoverek közt remeknek számít, a Puma alatt lévő sportfelfüggesztéssel együtt pedig nyugodtan belemehetünk kicsit vadabbul is egy-két kanyarba. Választható üzemmódból összesen ötféle létezik, a két eddig nem említett közül az egyiket csúszós körülményekre tervezték, a másik inkább terepre, nem aszfaltozott utakra javasolt.

A felfüggesztés elől MacPherson-rendszerű, hátul csatolt lengőkarokra épül, a Fiestáéhoz képest nagyobb lengéscsillapítókkal és feszesebb torziós rugókkal. A feszesítés miatt kevésbé ringatózik az 1280 kilós autó, az összkép inkább kicsit pattogósabb, az úthibák is érezhetőbbé váltak, de ezt a negatívumot bőven ellensúlyozza a kapott stabilitás és a kínált vezetési élmény.
Váltója pontosan és határozottan kapcsolható, a fokozatok hossza jól eltalált. Városban negyedik sebességi fokozatnál 1700-as fordulatszám környékén forog a főtengely, mely érték ugyan magasabb, mint amire számítottam, de hangban ez nem jelentkezik. 90 km/óránál hatodikban kétezres, autópályán 130-cal haladva háromezres érték körül táncol a fordulatszámmérő virtuális mutatója. Sport mód nélkül is kellően dinamikus a Puma, 155 lóereje 190 Nm nyomatékkal párosulva magabiztosságot ad a piros lámpás elindulásoknál és az országúti előzéseknél egyaránt. Álló helyzetből 9 másodperc alatt éri el a 100 km/órás tempót, végsebessége 205 km/óra.
Említettük, hogy a Fiestánál azért termetesebb a Puma, de így is megmaradt egy városban is remekül kezelhető és manőverezhető, jól parkolható autónak. A Puma fordulóköre 10,4 méter. A kilátás elfogadható előre és oldalra, de az olyan segítségek mindig jól jöhetnek, mint a holttérfigyelő rendszer és a keresztirányú forgalomfigyelő. Hátrafelé a tükrök mellé elkél legalább egy radar a magabiztosabb parkolásokhoz, tesztautónkban egy kamera segítette ezt a feladatot, melyet kiegészített egy radar elöl is.

Nem volt szomjas jószág a 155 lóerős Ford Puma: közel félezer közös kilométerünk során úgy fogyasztott átlagosan 6,5 litert 100 kilométerenként, hogy nem kifejezetten a benzinspórolás lebegett a szemem előtt. Több Eco móddal, kevesebb intenzív kigyorsítással meglátásom szerint néhány deci még biztosan lejöhetett volna ebből az értékből.
A CarNet kereskedéseiben 6,9 millió forintról indul a Puma ára. Az alapáras autóban hibridrendszer nélkül dolgozik az 1,0 literes, 125 lóerős EcoBoost motor, hatsebességes kézi váltóval. A Titanium felszereltségi szinten is jár már egy kisebb színes kijelző a kormány mögé a középső képernyő mellett, a vezetéstámogató rendszerek közül pedig alapnak számít többek között a sávtartó, a táblafelismerő, az éberségfigyelő, a lejtmenetvezérlés és visszagurulás-gátló.

A Puma-kínálat csúcsa, az ST-Line X Vignale kivitel 155 lóerős turbós benzinmotorral, hétfokozatú automata váltóval 10,61 millió forintba kerül. Itt az extrát főleg a külsőségek jelentik, amelyek közül kiemelkednek a masszázsfunkcióval rendelkező első ülések. Tesztautónkban ilyenek nem voltak: a képeken látható kék ST-Line X listaára 10,295 millió forint olyan plusz extrákkal, mint a kéz nélküli csomagtérnyitás, a tolatókamera vagy az ütközésmegelőző és a holttérfigyelő rendszer. Ezekből az árakból akár 1 millió forint feletti kedvezményt is kaphatnak most a CarNet Ford Márkakereskedések vásárlói.
Ha körbenézünk a piacon, találunk valamivel olcsóbb crossovereket is, de a Renault Captur és a Citroën C3 Aircross volánja mögött szerzett tapasztalatok után átülve a Ford Pumába ki merem jelenteni, hogy megéri azt a különbözetet rászánni erre az autóra a kínált vezetési élmény és persze a kategória egyik legjobban használható és legnagyobb csomagtartója miatt is.

Ha valaki szeret vezetni, szereti, ha kellemes élménnyel is megajándékozza őt az autója, nem fog csalódni ebben a modellben. Bizonyítja ezt az is, hogy az elmúlt egy évben a legnépszerűbb crossoverek közül az eladások arányait nézve a Puma mutatta be a legnagyobb növekedést, 2020 első félévéhez képest egy évvel később majdnem másfélszer annyi autó talált gazdára. Mindemellett érezhető és a továbbfejlődés szempontjából biztató, hogy a Ford most nem fogja úgy elengedni a Puma nevet, mint két évtizede, ugyanis legújabb raliautójuk – mellyel a rali-vb-n is indulnak majd – éppen a crossover alapjaira épül.
Teljesítmény:
155 lóerő
Nyomaték:
190 Nm
Végsebesség:
205 km/h
Gyorsulás:
9 mp (0-100 km/h)