Összezárni egy lovat egy prérifarkassal nem tűnik jó ötletnek, de a Ford megoldotta a dolgot, izgalmas versenygépet építve a Mustang Dark Horse és a feltuningolt Coyote V8 motor párosából.
A Ford láthatóan visszatér a motorsportba, méghozzá egyre több területen. A raliban már régóta hasítanak, nemrég kiderült, hogy ott lesznek a Dakaron egy extrém módon átépített Rangerrel, sőt, a Forma-1-hez is elkezdtek hibrid hajtást fejleszteni. Most pedig itt az új bejelentés: leleplezték a Mustang GT3-ast, és az autó jövőre már rajthoz is áll az FIA hosszútávú világbajnokságon (WEC), így az annak részét képező Le Mans-i 24 órás versenyen is. És sok más futamon is, mert az új GT3-as nemcsak a gyári versenyprogramokban szerepel majd, hanem privát csapatok is megvásárolhatják, úgyhogy mostantól igencsak számolni kell majd a Mustangokkal a világ versenypályáin.
Stílszerűen éppen a 2023-as Le Mans-futam előestéjén állt először reflektorfénybe a vadonatúj versenygép, amit a legújabb generációs Mustang, egészen pontosan annak nagy teljesítményű változata, a Dark Horse alapjaira építettek a Ford Performance, a Multimatic és az M-Sport mérnökei. Egyikük sem mondható kezdőnek a motorsportban, ráadásul a donornak választott autó is kiváló konstrukció, úgyhogy a Ford-rajongók hamarosan izgalmas küzdelmekre számíthatnak a GT3 géposztályban.
Annál is inkább, mert a tervezők semmit sem bíztak a véletlenre. A Mustang Dark Horse eleve versenycélokra fejlesztett 5,0 literes V8-as Coyote blokkjából továbbfejlesztve építették meg azt az 5,4-es, lehengerlő erejű szívómotort, amit a Ford jól bevált WRC-partnere, a kétszeres bajnokcsapat M-Sport műhelyében szerelnek majd össze. A karosszéria karbonszál-erősítésű műanyagból készül, a sebességváltó-differenciálmű egységet a hátsó tengelyre építik (ez a klasszikus transaxle-elrendezés), a futóműben pedig eltérő hosszúságú lengőkarok garantálják, hogy a Mustang GT3 még extrém tempó mellett is stabilan tapadjon az aszfalthoz.
Annál is inkább, mert a tervezők semmit sem bíztak a véletlenre. A Mustang Dark Horse eleve versenycélokra fejlesztett 5,0 literes V8-as Coyote blokkjából továbbfejlesztve építették meg azt az 5,4-es, lehengerlő erejű szívómotort, amit a Ford jól bevált WRC-partnere, a kétszeres bajnokcsapat M-Sport műhelyében szerelnek majd össze. A karosszéria karbonszál-erősítésű műanyagból készül, a sebességváltó-differenciálmű egységet a hátsó tengelyre építik (ez a klasszikus transaxle-elrendezés), a futóműben pedig eltérő hosszúságú lengőkarok garantálják, hogy a Mustang GT3 még extrém tempó mellett is stabilan tapadjon az aszfalthoz.
Persze ezek a dolgok kívülről láthatatlanok – nem úgy, mint a versenyautóhoz kifejlesztett aerodinamikai csomag, amelynek leglátványosabb elemei a gépház szürreálisan mély levegőbeömlő nyílásai, a lenyűgözően széles kerékjáratok és a hatalmas légterelő szárnyak. A bemutató közönségének mégsem ezek ötlöttek először a szemébe, hanem a versenyautó festése. A színpompás fényezést a világ egyik legismertebb motorsportdizájnere, Troy Lee készítette, akinek a megbízása nemcsak arról szólt, hogy méltóképpen öltöztesse fel a bajnokjelölt Mustangot, hanem arról is, hogy az új dizájn a Ford Performance megújulását is tükrözze. Az anyavállalat ugyanis mostantól izgalmas életmódmárkaként pozícionálja a Ford Performance-t, és ehhez olyan arculatot kerestek, ami jól érvényesül majd a kiegészítőkön, a divatcikkeken, sőt még a későbbi hirdetésekben is.
És ha már szóba került az autó külső megjelenése és különleges aerodinamikai csomagja, érdemes szót ejteni arról is, milyen speciális technológia segítségével tervez meg a Ford egy ilyen áramvonalas és hatalmas leszorítóerőt produkáló karosszériát. A vállalatnál nemrégiben kezdték el használni a példátlan teljesítményű Rolling Road szélcsatornát, amit már kifejezetten az új generációs modellekhez építettek, és ahol a GT3 alapjául szolgáló Mustang Dark Horse finomhangolását is végezték.
A szélcsatorna több mint 300 km/órás tempót is képes szimulálni, így kompromisszumok nélkül alkalmas a legkomolyabb motorsport-kategóriák versenygépeinek valósághű tesztelésére. Ezt az extrém sebességet ugyan számítógéppel is lehetne utánozni, de a Rolling Road emellett az autó alatt suhanó útfelület hatásával, illetve a kerekek és gumik mozgásával is számol, és az itt képződő légörvények vizsgálatához ez a valós áramláspróba az igazi. Áramlásból pedig nincs hiány, hiszen John Toth amerikai szélcsatornamérnök szerint a Rolling Road annyi levegőt mozgat meg, amivel 5 másodperc alatt fel lehetne tölteni egy K osztályú léghajót. Ez Önöknek sem mond semmit, igaz? Na, akkor kerüljünk gyorsan képbe: ez egy 77 méter hosszú gigaszivar volt, amit a Goodyear épített a második világháborúban az amerikai hadsereg számára, és amelynek ballontérfogata 12 ezer köbméter, avagy 12 millió liter. Öt másodperc alatt.
A hatalmas szélsebesség mellett az új rendszer egyik legnagyobb előnye, hogy az eddigieknél sokkal pontosabb adatokat szolgáltat a légellenállásról és a leszorítóerőről. Ráadásul a vizsgálatok közben nemcsak a kerekek mozognak, hanem maga az autó is elfordítható, ami jól szimulálja azt a helyzetet, amikor egy versenyautó megcsúszik vagy szándékosan driftel, miközben elölről és oldalról egyaránt éri a légáramlat. Ilyenkor az egyenes vonalú mozgásra optimalizált leszorítóerők teljesen másként hatnak, és borul az egész képlet; a Rolling Road technológiája pedig pontosan ezt a bizonytalanságot küszöböli ki. Ezek a high-tech részletek egyértelmű előnyt jelentenek a fejlesztés során; arról pedig, hogy ezt az előnyt képes lesz-e a Mustang GT3 futamgyőzelmekre váltani, hamarosan mindannyian meggyőződhetünk.
