ford-gt-alan-mann-heritage

Ehhez a Fordhoz nem elég gazdagnak lenni

hirdetés
A szupersportkocsik esetében rendszerint a menetdinamikához kapcsolódó tulajdonságokra – a teljesítményre, a gyorsulásra, a végsebességre – koncentrálunk. A Ford GT lényege azonban nem határozható meg puszta számokkal: legalább olyan fontos a modell fél évszázadon is túlmutató hagyatéka, motorsport-hagyományai, létrejöttének körülményei, mozgatórugói és következményei. A Ford GT nem egyszerű sportkocsi, hanem az autótörténelem velünk élő mementója, tisztelgés egy letűnt kor előtt, egyben biztosítéka annak, hogy a generációkkal ezelőtt megteremtett, alapvető értékek tovább éljenek, és azokat átadhassuk az autótervezők és autóvásárlók új nemzedékeinek.
Ehhez hasonló gondolatok vezérelhették a Fordot akkor, amikor elhatározták, hogy limitált kiadású emlékmodelleket építenek a Ford GT sportkocsiból. És mivel a típus rendkívül pontosan dokumentált és annál is dicsőségesebb múlttal rendelkezik, ezeket a különkiadásokat az autó történetének meghatározó mérföldköveihez társították. Cikkünk témája, a Ford GT Alan Mann Heritage Edition immár a hetedik ilyen limitált széria 2006 óta.
Alan Mann brit autóversenyző volt az ötvenes években, majd amikor később egy Ford-márkakereskedésben kezdett dolgozni, az általa épített versenyautók sikereit meglovagolva megsokszorozta az eladásokat. Eredményeire a márka tengerentúli központjában is felfigyeltek, és meghívták, hogy két autójával vegyen részt egy 1963-as 12 órás futamon. Itt a Ford gyári csapatait maga mögé utasítva kettős győzelmet aratott. Ezt követően felhagyott az értékesítéssel, és kizárólag a motorsportnak szentelte tehetségét. A nevét viselő istállót, az Alan Mann Racinget a gyár európai kihelyezett tagozataként kezelték, Mann olyan pilótákat látott el autókkal, mint Bob Bondurant, Jackie Stewart, Graham Hill, Bruce McLaren, Jack Brabham vagy Denny Hulme.
Alan Mann a Ford csúcsmodelljét, a GT40-est is kezelésbe vette: véleménye szerint nem a teljesítményt kellett volna fokozni, hanem a tömeget csökkenteni. Ennek igazolására 1966-ban két autót is benevezett a Sebringi 24 órás futamra. A győzelem elmaradt, a gyári döntéshozók nem mondtak le a hatalmas, 7,0 literes motorról. A történelem nem cáfolt rájuk, 1966-ban elképesztő hármas győzelmet arattak Le Mans-ban, Mann filozófiája azonban a későbbiekben alapvetően meghatározta a Ford sportautó-fejlesztéseit.
1965-66-ban az Alan Mann Racing könnyebb anyagokból készítette el az AM GT-1 versenyautót, mellette pedig egy másik gépet is épített a GT Mk I alapjaira. Bár egyik prototípus sem nyert komoly futamot, a kis tömegű anyagok használata hasonló volt ahhoz a megoldáshoz, ami 1966-ban segített a Fordnak győzelemre vinni Le Mans-ban a GT Mk II-est. Ami még talán kiemelhető: a felsorolt autóversenyzők közül ketten ott voltak az 1966-os emlékezetes versenyen: Bruce McLaren (az ő általa is vezetett autót hirdették ki győztesnek) és Denny Hulme (ő volt Ken Miles (ő tett sokat az 1966-os győzelemért) társa, az ő autójuk vezetett több mint 4 perccel a másik autó előtt, csak a Ford döntése alapján együtt értek célba, és végül így lettek másodikak).
Nem túlzás azt mondani, hogy Alan Mann nélkül a Ford ma nem volna az, aminek megismertük. Most, halála tizedik évfordulóján ezért is szentelték neki a Ford GT új történelmi szériáját, amely az egykori brit csapat piros-arany színvilágát kapta. A nyersen hagyott karbonfelületek az 1966-os könnyített prototípusokra utalnak, ahogy a dupla versenysávos festés és a 16-os rajtszám is. Az utastérben szintén nyers szénszálas felületeket, valamint arany/piros varrású bőr- és Alcantara-kárpitozást találunk. A kormánykerék díszítetlen, hogy a vezető az útra tudjon koncentrálni.
A motor alapkivitelű maradt, hiszen annak idején Mann elegendőnek találta a gyári erőt: az új modellben a 3,5 literes V6-os turbómotor 670 lóerős, az autó végsebessége pedig 348 km/óra. A rossz hír az újdonsült gazdagoknak, hogy csak az vásárolhat a Ford GT Alan Mann Heritage Edition szériából, akinek igazoltan áll már legalább egy Ford GT a garázsában. Pedig azt sem volt egyszerű megszerezni, hiszen a Ford különösen ügyelt rá, hogy az általa kiválasztott kiváltságosok szerezzenek a különleges sportautóból.