dacia-oregedesvizsgalat

Ezért nem fog az idő a Daciákon

hirdetés
Olyan autót, amely új korában lenyűgözően néz ki és hibátlanul működik, nem nehéz építeni. Ez persze így nem teljesen igaz, de tény, hogy amint először beindítjuk a nullkilométeresen vásárolt járművünket, kezdetét veszi egy öregedési folyamat, amely rosszabb esetben néhány év alatt jelentősen rontja a gépkocsi élvezeti értékét – a piaci értékéről nem is szólva.
A Dacia típusai szerencsére nem a rosszabb esetek közé tartoznak. Azaz, dehogy: ennek ugyanis nem sok köze van a szerencséhez, annál inkább a megfelelő tervezésnek és gyártásnak, ami hathatósan veszi elejét minden idő előtti kopásnak és elhasználódásnak. Ebben pedig főszerepet játszik a gyár Titu városában működő öregítőlaboratóriuma. A fogalom az átlagember számára szokatlan, az iparban azonban egyre gyakrabban alkalmazzák ezt a módszert, amivel néhány hónap alatt akár több évtizednyi igénybevétel is szimulálható.

A szakemberek által felgyorsított öregedés néven ismert eljárássorozat lényege, hogy a szokásosnál nagyságrendekkel intenzívebb környezeti terhelésnek veti alá a járművek minden alkatrészét, a műanyagoktól kezdve a futóművön át a karosszérialemezekig.
Nem holmi boszorkánykonyháról van szó, hanem egy ultramodern, 600 szakembert foglalkoztató központról, ahol naponta váltakoznak az évszakok, a mechanikus alkatrészek pedig évekre elegendő terhelést kapnak mindössze néhány hét leforgása alatt.

A műanyag és gumialkatrészeket, valamint a folyadékokat mintegy 3000 órányi ultraibolya sugárzásnak teszik ki, majd hőmérsékleti kamrákba helyezik, ahol mínusz 40°-től akár plusz 100 °C-ig terjedő tartományban tárolják azokat. Mindez olyan hatással bír a járműre, mintha egy évtizeden át parkolnánk vele a tűző napon. Ha bármely komponens kiszárad, megvetemedik vagy kifakul, mehet vissza a tervezőasztalra, ezért speciális nyújtópadra helyezik az alkatrészeket, hogy lássák, hogyan viselik az alakváltozásokat.
A környezeti terhelés egy dolog, ám ha használjuk az autót, pontosan tudjuk, hogy kisebb-nagyobb sérülések érik minden felületét, így a műanyag alkatrészeket is. A lökhárítókat, tükörházakat és egyéb plasztikkomponenseket a legváltozatosabb módokon karcolják meg, ez azonban nem változtathatja meg az alkatrész jellemzőit.

Miközben a mérnökök egy csapata a műanyagok tartósságát vizsgálja, egy másik stáb a fémek rozsdaállóságát méri, évente akár 2000 alkalommal. A fényezés tartósságát apró színmintákon ellenőrzik, de a karosszéria legnagyobb elemeire, a motorházfedélre vagy az ajtókra is sor kerül. A megkarcolt felületek ugyanazon a mesterséges ítéletidőn esnek át, mint amelyekkel a műanyagok tartósságát ellenőrzik. Eközben ablakmosó folyadékkal, fagyállóval, az utak sózására használt anyag tömény oldatával permetezik az alkatrészeket, hiszen ezekkel a mindennapokban is találkozni fog az autó.
Nem meglepő tehát, hogy a Dacia modelljei tartósak és használt autóként is jól tartják az árukat.