toyota-proace-city

Francia fuvaros kimonóban

hirdetés

Teszt: Toyota Proace City

Egy csipetnyi japán fűszer elég volt ahhoz, hogy a jól ismert európai haszongépjármű-családból megszülessen a Toyota Proace City. Vajon elég 100 lóerő a fuvarozáshoz? Kiderítettük
Még 2018 végén kötött együttműködési szerződést a Toyota és a PSA-csoport áruszállító modellek közös gyártásáról. A japán márkánál ez lett a Proace City, amely a Citroën Berlingo, az Opel Combo és a Peugeot Partner testvére.
A spanyolországi Vigo városában gyártott autók között kis túlzással csak az emblémák jelentik a különbséget: esetünkben egy egészen letisztult, nem túlbonyolított arcot kapott a Proace City, sok sima felülettel. A hűtőrácsot ügyesen eldugták a frontrész alsó harmadára, látóterünket nem tölti ki a fekete műanyag lökhárító, mint ahogy azt a Peugeot Partnernél vagy a Citroën Berlingónál láthatjuk – esztétikusabb ez a megoldás. A fényszórók – amelyek a Berlingóról érkeztek – mögé azonban húzhatnánk egy függőleges vonalat: innentől hátrafelé nincs differencia az autók kinézete között, ugyanazokat a megoldásokat láthatjuk a 16 colos kerekek felett is, kicsit izgalmasabbá téve a külsőt.
Létezik a Toyota könnyű haszonjárművéből Standard, illetve Long változat, melyek sorrendben 4,4, illetve 4,7 méter hosszúak. Tesztünk során a nagyobb változatot próbáltuk ki, amelyben az 1848 mm-es járműszélességgel és az 1860 mm-es magassággal 3,9 m3 rakteret kapunk.
Tovább bővíthető az árunak rendelkezésre álló tér, ha a háromüléses kivitel mellett voksolunk. Az utasülés jobb oldalának előredöntésével, valamint egy lemez villámgyors leszerelésével 4,3 m3-re bővül a befogadóképesség, igazán sokat azonban hosszúságban nyerünk: 2,2 helyett 3,4 méteres tárgyakat is szállíthatunk így. Amíg a hosszú rakomány az utastérbe nyúlva eljut A-ból B-be, addig a hátfalról leszedett takaróelemet a sofőr mögött erre kialakított helyre rögzíthetjük.

Két euroraklapot is elnyelhet az 1396 kilós autó raktere, melyet hátulról akár targoncával is könnyű megközelíteni a 180 fokban nyíló, belülről is kilinccsel felszerelt ajtóknak köszönhetően. A Proace City hosszú verziójának hasznos terhelhetősége 954 kiló is lehet.
Jobb oldalra kapott tolóajtót, így a hozzáférhetőség kellően rugalmasan alakulhat az áru pakolásához. Tesztautónknál a raktér nem kapott borítást, de igény szerint fából és műanyagból is kérhető a védelem. Az árut stabilan lehet rögzíteni a padlóhoz a felhajtható fémgyűrűkkel, sötétben pedig lámpa segít a tájékozódásban.
Visszatérve a vezetőtérbe, a sofőr akár egy mozgó irodává is alakíthatja környezetét: a középső ülést lehajtva, annak hátlapján egy forgatható műanyaglap található, melyen akár menetlevelet is írhatunk vagy e-mailt küldhetünk laptopról. Hagyományos pozícióban a dupla ülés valójában csak egy utas számára mondható kényelmesnek.
Nem úgy a vezetőülés, amely a fülke határain belül tág határok között állítható, beleértve a magasságot, a háttámla dőlésszögét és a deréktámaszt is.

Kisebb-nagyobb holmijaink elférnek az utastér rekeszeiben: csak az ajtózsebek 5,9 literesek, de van hely a rádió mögött, valamint a kesztyűtartó is rendelkezésünkre áll, sőt, fejünk fölé is rakhatunk iratokat egy kis polcra. Apróbb üregekből nincs hiány, ugyanakkor a műszerfalpanel pohártartói aprócskák és alacsony pereműek. Az alapmodellben navigáció híján jó lenne egy beépített telefontartó, akár az indokolatlanul nagy rádió helyén vagy mellett. Ugyanakkor a Toyota Proace City kapható 8 colos érintőképernyős multimédia-csomaggal is, melynek része a telefontükrözés is.
Az általunk tesztelt Active felszereltségű változatban viszont nem halmozott el bennünket túl sok digitális varázslattal a Toyota, a legfontosabb információkról mutatók tájékoztatják a sofőrt a műszerfalon. A sebesség, illetve a sebességváltási iránymutatás, a fogyasztás és a tempomat beállításaira vonatkozó adatsor egy apró LCD-kijelzőre került.
Tesztautónk gépházteteje alatt 1,5 literes, 102 lóerős négyhengeres, közös nyomócsöves, közvetlen befecskendezéses turbódízel dolgozott 250 Nm nyomatékkal. Van ennél erősebb (130 LE) és gyengébb (75 LE) dízelmotor is a kínálatban, de turbós benzinest is találni: a 3 hengeres, 1,2 literes erőforrások 110 és 130 lóerősek. Ehhez a teljesítményszinthez jár egyedül automata váltó, mégpedig nyolcfokozatú. A 75 lóerős dízelhez ötfokozatú manuális sebességváltó csatlakozik, míg a 102 lóerős dízelt jelenleg ötfokozatúval lehet rendelni, tesztautónkat azonban még hatgangos szerkezettel szerelték.
Ezek az erőforrások egy az egyben ugyanazok, mint amelyek a francia tesóknál BlueHDi, illetve PureTech nevek alatt futnak. A futóműben sincs különbség, elöl MacPherson-rugóstagokat, hátul csatolt lengőkaros megoldást találni csavarrugókkal.

Laikusokban felmerülhet a kérdés, hogy mire is elég alig több mint 100 lóerő, ha fuvarozni szeretne az ember. Nemigen hangzik soknak ez az érték, de a Proace City így is virgonc tud lenni a városi forgalomban, még akár kissé megpakolva is. Tesztünk alatt ugyan nem cipeltünk mázsákat a raktérben, de megpakoltabb állapotban sem érződött lomhának a gép. 1500-as fordulatszám felett kezdi magát jól érezni a motor, ha ez alá csökken a fordulatszám, a műszerfalon már fel is bukkan a figyelmeztetés, hogy kapcsoljunk vissza. Álló helyzetből 12,9 másodperc alatt gyorsul az autó 100 km/órára, végsebessége 172 km/óra.
Habár a név ezt sugallja, a Toyota Proace City nem egy kizárólag városi felhasználásra készült haszongépjármű. A fokozatkiosztás jól sikerült, az országúti és autópályás tempót is könnyedén hozza, hála a nyomatékos motornak – összességében ez az egyik legjobb pontja az autónak, 102 lóerő ide vagy oda. Mindehhez ráadásul remek fogyasztás is társul, kereken 6 liter gázolajjal beérte a tesztautó 100 kilométeren.
Kormányzása lágy, nem kell komolyabb erőt kifejteni elfordításához, viszont a kanyarokban a megszokottnál nagyobb kormányszöggel kell számolni, többet kell fordítani a volánon. Proace City fordulóköre 10,8 méter.
Futóművét is lehet dicsérni, teherrel és teher nélkül is jól végezte a dolgát, nem rázott vagy himbálózott zavaróan az autó.

Üléspozíciónk magasan van, de ehhez képest a kormány is. Kényelmes pozícióból, előredőlés nélkül is könnyen belőhető, hol kezdődik a kocsi. A visszapillantó tükrök azonban nem tudnak akkorák lenni, hogy belássunk az autó mögé, melynek hosszát nehezebb is megbecsülni pusztán a két fekete fülre támaszkodva. Tesztautónkból nagyon hiányzott legalább egy tolatóradar, de még jobb esetben egy kamera, hátra ugyanis semmit sem látni az utastérből. Persze néhány nap után már könnyebben megy a beállás.
Ami a költségeket illeti, áfa nélkül 7,47 és 10,135 millió forint között alakulhat a Toyota Proace City ára, felszereltségtől és mérettől függően. A legolcsóbb változathoz a 110 lovas benzinmotor jár, raktere 3,3 m3, egy tolóajtóval és két üléssel szerelik. A csúcsot a bal és jobb oldalon egyaránt tolóajtóval ellátott, 2+1 üléses, lehajtott üléssel 4,3 m3-es rakterű verzió jelenti, ebben a 130 lóerős dízelmotor duruzsol.

Tesztautónk nettó listaára 8,305 millió forint, a multimédia-rendszer és az azzal érkező parkolóradarok nettó 240 ezer, a tolatókamera nettó 485 ezer forintos pluszkiadást jelentenek. Utóbbi beszerzése jelentősen biztonságosabbá is teszi az autót, a legfontosabb védelmi extrák (gyalogosfelismerés, táblafelismerés, fáradtságérzékelő, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer) a Comfort felszereltségi szinten járnak.
Mivel lényegében csak a külsőségek különböztetik meg a Peugeot Partnert, a Citroën Berlingót és a Toyota Proace Cityt, a döntést leginkább pénzügyi okok vezérelhetik, ideértve a kötelező karbantartások márkánként kicsit eltérő díját. Kijelenthető, hogy a Toyota valamivel drágábban kínálja autóját, cserébe viszont tovább vállalnak garanciát a kocsira, akár öt évre is a franciák négyéves konstrukcióival szemben.

Ez utóbbi tényező, valamint a Toyota-embléma teheti vonzóbbá a vásárlók körében a Proace Cityt, melynek jobban felszerelt változatai hosszú időre szóló, stabil és megbízható munkaeszköznek bizonyulhatnak.