Ha felfelé kell menni, a Ford a király

Ha felfelé kell menni, a Ford a király

hirdetés
Harmadszor ért el elektromos autóval rekordot a Pikes Peak hegyi felfutó versenyen a Ford. A módosított Mustang Mach-E neves elődök győztes hagyományát folytatja, amelyek között ráadásul egy kakukktojás is megbújik.
Le Mans. Dakar. Monaco. Indianapolis. A motorsport világában ezek az abszolút konvertibilis értékek: olyan futamok, amelyek győztesei nemzetközi elismerésre, örök dicsőségre számíthatnak. Aki persze csak egy kicsit is járatos a témában, tudja, hogy ezzel nem ér véget a lista. A Fuji Speedwayen vagy a Nürburgringen rendezett 24 órás futamok, az 1000 mérföldes Baja sivatagi verseny Kaliforniában vagy az azonos távon zajló bathursti futam Ausztráliában, a Monte-Carlo-rali, a Daytona 500 vagy – hogy a motorosokról se feledkezzünk meg – a Man-szigeti Tourist Trophy mind mértékadó versenyek, melyeken emberből és gépből egyaránt csak a legkiválóbbak diadalmaskodhatnak. Ez utóbbiak között kiemelt említést érdemel a világ egyik legkülönösebb sportágának, a hegyi felfutó versenyeknek a királya, a Pikes Peak International Hill Climb. Az autók (és motorkerékpárok) egyesével vágnak neki a csaknem centiméterre pontosan 20 kilométer hosszú távnak, amelyet 156 hajtűkanyar tagol, és amelyen a célvonal pontosan 1440 méterrel (csaknem másfél km-rel) magasabban fekszik, mint a rajt.
A futam során a folyamatosan ritkuló levegő, az egyre fogyó oxigén és a meredek szakadék peremén kanyargó, keskeny aszfaltcsík együttesen olyan próbatételt jelentenek a pilóta és a technika számára, amellyel szó szerint sehol máshol nem szembesülnek. A Ford már a legelső, 1916-os futamon részt vett, ha nem is gyári csapattal – a krónikák egy tizenöt éves sihedert énekelnek meg, aki egy szériakivitelű Ford T-modellel teljesítette az akkor még rövidebb távon, cserébe földúton zajló versenyt.
Hat évvel később egy bizonyos Noel Bullock megszerezte a márka első győzelmét Pikes Peaken – róla és különleges kivitelű autójáról később még írunk cikkünkben. 1965-ben a legendás versenyződinasztia tagja, Al Unser győzött egy Forddal, 1970-ben egy Ford Mustang ért leggyorsabban célba, méghozzá a verseny történetében először nem benzin-, hanem gázüzemű motorral hajtva. Hosszú szünet után, 2020-ban ismét egy Ford – pontosabban egy gigantikus Ford-motorral szerelt, csővázas szörnyeteg – diadalmaskodott.
Itt zárulnak a dicső hagyományok, és itt indul útjára a Ford másodvirágzása a Pikes Peaken: a márka ugyanis az elmúlt négy évben két abszolút és egy kategóriagyőzelmet zsebelt be – mindhárom esetben tisztán elektromos hajtáslánccal, ráadásul mindhárom autót ugyanaz a személy, Romain Dumas vezette. 2023-ban az elektromos hajtású haszonjárművekből épített versenyautók számára kiírt géposztályban futott máig élő rekordot a Ford Supervan 4.2 – a négyes szám az ikonikus sportfurgon negyedik generációjára, a kettes pedig annak kifejezetten a hegyi felfutóra átépített módozatára utal. 2024-ben már abszolút elsőség koronázta Dumas és a Ford F-150 Lightning SuperTruck fejlesztő csapatának erőfeszítéseit, a 2000 lóerős elektromos pick-upot 240 km/óránál 2,67 tonnányi leszorítóerő préselte az aszfaltba.
Így jutott el a Ford Performance (illetve ma már Ford Racing) csapata és Romain Dumas pilóta a 2026-os futamhoz és a Super Mustang Mach-E prototípushoz, amely kétségkívül minden idők egyik legtökéletesebb Ford versenyautója.

A hajtáslánc alapjait az RTR bevonásával épített Mustang Mach-E 1400 adta, míg az aerodinamikai csomag az F-150 Lightning leszorítóerejét biztosította, jóval kompaktabb fizikai méretek mellett. A villanymotorok energiaigényéről mindent elmond, hogy a 20 kilométeres futamra egy 50 kWh kapacitású, 799 V üzemi feszültségű akkumulátorral szerelték fel az autót – ez olyan félelmetes teljesítményű energialeadást jelent, amivel közúti villanyautók esetében nem is álmodhatunk, de érzékelteti a rendszer képességeit, hogy a regeneratív fékrendszer akár 710 kW-tal(!) tudja tölteni menet közben az akkut.

A Ford motorsport-tevékenységeinek 125 éves jubileuma tiszteletére a 125-ös rajtszámot viselő Super Mustang Mach-E mindössze 8 perc 18,202 másodperc alatt tette meg a távot. Ez 35 másodperccel jobb az F-150 Lightning SuperTruck 2024-es idejénél (a Mustang Mach-E több mint 110 kilóval könnyebb az elektromos pick-upnál), és minden idők második legjobb eredménye a villanymotoros versenyautók között, ráadásul a harmadik legjobb abszolút idő.

Mint minden motorsportágazatban, a győzelem itt sem önmagáért való cél volt, hanem egy kulcsfontosságú fejlesztési program eredményességének igazolása: a prototípus megvalósításánál alkalmazott technológiák idővel a közúti modelleknél is meg fognak jelenni, gyorsabbá, hatékonyabbá, kezesebbé téve a Ford közúti villanyautóit.
Adósok vagyunk még Noel Bullock történetével. A fiatal pilóta a legenda szerint a házuk hátsó udvarán gyűjtött Ford T-alkatrészekből építette versenyautóját, amelyet azonban kifejezetten motorsport-célokra fejlesztett alkatrészekkel – például egyedi hengerfejjel – tett ütőképessé. Bullock kiváló drámai érzékkel bírt: a 24-es rajtszámot elnagyolt számjegyekkel pingálta fel az összetákolt karosszériára, így ellenfelei hamis biztonságérzetbe ringatták magukat.
Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a Ford T-modell akkoriban félelmetesen gyorsnak számító 19 perc 50,9 másodperc alatt teljesítette a futamot. Bullock sikere valóságos tuningrohamot indított el a Ford T-modellek tulajdonosai körében – a Pikes Peak szervezői pedig jobbnak látták kitiltani az autót a következő évi futamról, mert félő volt, hogy egyesélyessé válik a verseny.
Nem ez azonban Bullock legfőbb hagyatéka: a pilóta Old Liz, azaz Öreg Bözsi néven emlegette versenyautóját, amely egyes nézők szerint úgy nézett ki, mint egy üres bádogdoboz (tin can). A két fogalmat az újságírók összemosták, és máris megszületett a világ első autóipari beceneve, a Tin Lizzie, azaz Bádog Böske, amelyet hamarosan az összes Ford T-Modellre alkalmazni kezdtek. (Ráadásul később egy igen sikeres ír rockzenekar, a Thin Lizzy is innen kölcsönözte a némileg megváltoztatott nevét.)