Hosszú évek óta egyetlen más autógyártó sem jegyeztet be annyi szabadalmat, mint a Toyota. A japán óriás találmányai messze túlmutatnak az autóipari felhasználáson. A robotikától a környezetvédelmen át az egyéni jólétig számtalan területen teremtenek új lehetőségeket a fejlődésre – és bizony egyes ötleteik meg is mosolyogtatják az embert.
A világon számos szervezet – állami intézmények és a versenyszférában tevékenykedő cégek egyaránt – rangsorolja a nagyvállalatokat aszerint, hogy egy év alatt hány bejegyzési kérelemmel fordulnak az illetékes szabadalmi hivatalokhoz. Habár ez önmagában nem garancia semmire, a szabadalmak számából következtethetünk egy vállalat kreativitására, az iparággal és fogyasztóival szemben mutatott hozzáállására, de arra is, hogy mennyire veszi komolyan a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Hogy konkrét példát említsünk: egy olyan autógyártó, amely nem fordít energiát az elektromos hajtástechnológiák, az akkumulátorrendszerek, az online kapcsolódási és vezetőtámogató funkciók fejlesztésére, rövid távon zárja ki magát a piaci versenyből, hiszen az ügyfelek pontosan ezeken a területeken várnak el jelentős mértékű és gyors ütemű előrelépést.
Legyen szó a világ bármelyik szabadalmi hivataláról, az autóipari szereplők között rendre ugyanaz a gyártó áll a rangsor élén. A Toyota a XXI. század első két évtizedében csak Észak-Amerikában és Európában több mint 280 ezer újítást védetett le, ugyanannyit, mint a mögötte következő három autógyártó együttvéve. A japán gyártó elsősorban az alternatív hajtástechnológiák (hibrid hajtásláncok, hidrogén-üzemanyagcella) terén számít az iparág leginnovatívabb szereplőjének, de az autonóm mobilitás (azaz az önvezető gépkocsik) megvalósulásához is ők járultak hozzá a legtöbb eredeti ötlettel.
Legyen szó a világ bármelyik szabadalmi hivataláról, az autóipari szereplők között rendre ugyanaz a gyártó áll a rangsor élén. A Toyota a XXI. század első két évtizedében csak Észak-Amerikában és Európában több mint 280 ezer újítást védetett le, ugyanannyit, mint a mögötte következő három autógyártó együttvéve. A japán gyártó elsősorban az alternatív hajtástechnológiák (hibrid hajtásláncok, hidrogén-üzemanyagcella) terén számít az iparág leginnovatívabb szereplőjének, de az autonóm mobilitás (azaz az önvezető gépkocsik) megvalósulásához is ők járultak hozzá a legtöbb eredeti ötlettel.
A Toyota igazi globális nagyvállalatként a világ számtalan pontján működtet kutató-fejlesztő laboratóriumokat; ezeken keresztül óránként (!) több mint egymillió dollárt fordít arra, hogy új technológiai megoldásokat dolgozzon ki. Egyedülálló módon ezek egy részét olyan nagy jelentőségűnek ítélte meg, hogy lemondott a hozzájuk fűződő szellemi tulajdonjogáról: néhány éve például több mint 23 ezer (!) találmányát tette elérhetővé a világ összes autógyártója, valamint oktatási és kutatási intézménye számára.
Ezen innovációk jelentős része persze az átlagember számára a legkevésbé sem izgalmas: gyakran olyan újszerű megoldásokról, részegységekről, anyagösszetételekről van szó, amelyekkel csökkenthetők egy autó vagy egy gyártási folyamat költségei vagy környezeti hatásai, amelyekkel kényelmesebbé, biztonságosabbá, egészségesebbé tehető a közlekedés. Hányan tudják például, hogy a Toyota elsőként vette sorozatgyártásba a modern elektronikus tranzisztoros gyújtást (1967), hogy először épített személyautóba azbesztmentes tengelykapcsolót (1982), vagy mindenkit megelőzve készített újrahasznosított polietilén-tereftalátból (PET) üléskárpitot (2011)?
Időről időre azonban olyan újításokkal áll elő a Toyota, amelyek a hozzá nem értők számára is lenyűgözőek. Ilyen például az az elképzelés, amely a kormánykerék karimájának vastagságát módosítva tájékoztatná a vezetőt az útjába kerülő akadályokról vagy egyéb veszélyhelyzetekről, vagy az erőátviteli rendszer, amely működésében és vezetési érzetében a kézi váltókat idézi, de valójában csak a fejlett elektromos hajtáslánc vezérlését módosítja úgy, hogy az az autózás benzinvérű rajongói számára is élvezetesnek számítson. És mit szóljunk ahhoz a csomagtérajtóhoz, amely vízszintesen és függőlegesen is nyitható, attól függően, hogy mi a praktikusabb az adott helyzetben?
Időről időre azonban olyan újításokkal áll elő a Toyota, amelyek a hozzá nem értők számára is lenyűgözőek. Ilyen például az az elképzelés, amely a kormánykerék karimájának vastagságát módosítva tájékoztatná a vezetőt az útjába kerülő akadályokról vagy egyéb veszélyhelyzetekről, vagy az erőátviteli rendszer, amely működésében és vezetési érzetében a kézi váltókat idézi, de valójában csak a fejlett elektromos hajtáslánc vezérlését módosítja úgy, hogy az az autózás benzinvérű rajongói számára is élvezetesnek számítson. És mit szóljunk ahhoz a csomagtérajtóhoz, amely vízszintesen és függőlegesen is nyitható, attól függően, hogy mi a praktikusabb az adott helyzetben?
Mindez azonban csak a kezdet, hiszen a Toyota ma már nem egyszerűen autógyártóként, hanem mobilitási szolgáltatóként határozza meg magát, azaz célja nem egyszerűen a mind jobb járművek gyártása, hanem hogy mindenkinek biztosítsa a mozgás szabadságát. Ehhez kapcsolódóan rengeteg robotikai szabadalmat is bejegyeztetett a vállalat az elmúlt évek során, hiszen a mesterséges intelligencia által vezérelt, akár bonyolult feladatok végrehajtására is alkalmas, vagy a mozgásukban korlátozott emberek izomerejét részben vagy teljesen pótolni tudó szerkezetek kulcsfontosságú szerephez juthatnak a társadalmi integrációban, a rehabilitációban, vagy éppen az egyének függetlenségének visszaadásában.
A Toyota robotjai között vannak szobányi szerkezetek, amelyek megtanítják ismét járni a betegeket, és vannak tenyérnyiek, mint Kirobo, aki képes beszélgetni és gesztikulálva reagálni az érzelmeinkre. Akadnak háztartási robotok, amelyek akár a mennyezeten közlekedve segítenek a házimunkában, és vannak olyanok is, amelyek a sportban jeleskednek: Japánban nagy népszerűségnek örvend a Toyota mérnökei által szabadidejükben kifejlesztett kosárlabdázó robot, amely világcsúcsot ért el hárompontos-dobásban, és fejlesztői szerint hamarosan akár hús-vér játékosok ellen is pályára léphet. A Toyota a robotika terén is ugyanazt a szemléletet követi, mint az autóiparban: a közelmúltban szabadon hozzáférhetővé tette annak a buborékujjú fogókarnak a szabadalmi leírását, amely nemcsak rendkívül finoman és pontosan képes megragadni és mozgatni tárgyakat, de nyomásérzékelője segítségével közben fel is ismeri azokat.
És hogy mi köze van egy törékeny üvegpoharak pakolására alkalmas robotnak az autógyártáshoz? Nos, ma még nem tudjuk megválaszolni a kérdést, azonban a közelmúltban olyan mértékben és irányban alakult át az autóipar, és olyan további fejlődésekre számítunk, amelyekre néhány éve gondolni sem mertünk volna. Az egyetlen dolog, amelyet ma biztosan láthatunk, hogy a jövő nem kiszámítható. Azzal pedig, hogy minél szélesebb körben fejleszti technológiai tudását és képességeit a Toyota, azt jelenti, hogy nemcsak képes lesz alkalmazkodni bármilyen változáshoz, de felkészültsége révén ő maga alakíthatja ezeknek a változásoknak az irányát.
