Itt az új Captur

Itt az új Captur

hirdetés

Teszt: Renault Captur TCe 155 EDC Intens.


Az első generációs Renault Captur után befutott az utód is. Komolyabb, élhetőbb, tágasabb, mi pedig kipróbáltuk belőle a legerősebb, 155 lóerős változatot. 2013-as bemutatásától számított hat éven keresztül, egészen 2019-ig tartott a Renault Captur sikerszériája.
Image
Ezalatt világszerte bő másfél millió darab Captur talált gazdára, de mivel a lendület elkezdett fogyni, tavaly év végén felfrissítették Európa egyik legsikeresebb modelljét.

A második generációs Captur komolyabb dizájnt, tágasabb, igényesebb anyagokkal berendezett utasteret kapott.

Nálunk az 1,33-as, 150 lóerős benzinmotorral felszerelt változat járt nemrég, a széria duplakuplungos automatikus váltóval, minden extrával telepakolva.

Vadiúj padlólemezre (CMF-B) épített új autót a Renault, az ötödik generációs Cliótól nemcsak az alapjait örökölte, de a formai jegyek is nagyon hasonlóak. Ami nem véletlen, ha figyelembe vesszük, hogy a Clio kombi eltűnt, helyette ezt a modellt ajánlják az ügyfeleknek.
A gömbölyded, barátságos Captur vonalait teljesen újrarajzolták a második generációhoz, jóval felnőttebb, szigorúbb lett szemből, ami főleg a C-alakú LED-es nappalifénynek, az alsó, az autót szélesebbnek mutató betétnek és a sok élnek köszönhető. Oldalról nézve ott díszlenek a hasonló autókon megszokott műanyag elemek, az érzéssel adagolt krómdíszítések és a legszebb részlet, a C oszlop. Hátulról pedig az autó orráról már ismert C-alakú lámpatest, ami meghatározó, de van Captur felirat csillogó króm betűkből kirakva, és persze az óriási embléma.

Ha valakinek többet mondanak a számok, akkor álljanak itt a kasztni milliméterei: a Captur 4227 milliméter hosszú, 1797 mm széles, 1576 mm magas, tengelytávja pedig 2639 mm. Akinek fejben vannak az előző Captur méretei, annak feltűnhetett, hogy nemcsak megkomolyodott a modell, hanem a méretei is változtak, hosszban 11, míg tengelytávban 2 centiméterrel szárnyalja túl elődjét.
Image
Image

A vadonatúj Renault Captur belső anyagaira odafigyeltek, a tesztautóban ahol kell, ott puha minden anyag, az üléskárpit nemcsak csinos, hanem a tapintása is jó, a lebegő középkonzol pedig roppant látványos megoldás. Okosan átgondolták, hol van szüksége a vezetőnek kisebb-nagyobb tárolóhelyekre, így a telefont, aprót, kulcskártyát, akármit pillanatok alatt el ehet pakolni az utastérben. Kesztyűtartója is gigászi és nem hagyományos módon nyílik, hanem fiókként csúszik az anyósülésen helyet foglaló ölébe. Összesen 27 liternyi helyet lehet teletömni apró bigyókkal az utastérben.

Image

A Captur megkapta a Clio/Duster belsejéből már ismert tekerőgombokat a klímapanelen és a zongorabillentyű-szerű gombsort is. Műszerfala digitális, itt éppen a kisebb 7 colos, szélein fix műszerekkel, de van belőle 10,25 colos kijelzős változat is. Középkonzoli központi kijelzője viszont óriási, és a nem megszokott függőleges tájolás mellett még kicsit ívelt is.

Ennek a dizájnon túl használati értéke is van, a görbe felületen kevésbé zavaró a tükröződés. A kijelző képe amúgy csodás, éles.

Igaz ugyan, hogy a belső anyaghasználata tényleg nagyon korrekt, puha, szép, igényes minden, de kicsit ront az összképen, hogy zörög. A lebegő középkonzol – ami amúgy nekem a térdemet is nyomja – folyamatos, finom nyöszörgése biztos van, akinél már átlépi a fájdalomküszöböt egy új autónál.

Engem viszont a bal oldali szellőzőrostély mélyéről jövő cicergő zörgés kergetett az őrületbe. Csapkodtam finoman és erősebben is, vézna ujjú makiként próbáltam kipiszkálni belőle a zörgő gonoszt, de hasztalan, a zörgés megmaradt az amúgy csendes utastérben. Jó hír, hogy autópályán minden nyöszörgés egy csapásra megszűnik, és végre zavartalanul, kisimult idegekkel lehet vele autózni.

A Renault kulcsnélküli-ajtónyitása, -indítása parádés dolog. Nemcsak azért, mert nem egy ordas nagy csombékot kell magunkkal cipelni, hanem csupán egy vékony kártyát – a korábbi kivitel még ennél is vékonyabb volt, nagyjából bankkártya méretben – hanem azért is, mert tényleg semmit nem kell csinálni, ha zsebben van. Se kilincset simogatni, se gombot nyomkodni, se semmit. Ha közel érez magához autó, akkor először csak felkapcsol pár fényt, hogy érezzük, örül nekünk, majd ha még közelebb megy hozzá a sofőr, nyitja az ajtókat, kihajtja a tükröt. Kedves dolog.

Kellemes meglepetés, hogy míg például a PSA-modellek az idők végezetéig bootolnak, még egy nyüves ülésfűtés beindítása is percekig tart, miután elindultunk, a Renault-val már a fedélzeti rendszerrel tudtam felhívni a – telefonnal nyitható – mélygarázs kijárati kapuját. Pedig nem egy többszintes labirintusból kell kievickélnem vele, hanem úgy 50 méter van a parkolóhely és a kijárat között, ennyi elég volt a csatlakozáshoz. Szerencsére a kasztni hosszának gyarapodása az utastérben is észrevehető, a hátsó utasok lábterébe 17 milliméter plusz került, de nőtt az első ülések ülőlapjának hossza is két centiméterrel, a köztük lévő távolság pedig 15 mm-rel. A hátsó sor középső ülésének szélessége is nagyobb lett, ez 4 cm-rel nőtt. Hátul a plusz centik mellett a szellőzőnyílásnak és a két darab USB-csatlakozónak is örülhetnek, akik itt utaznak. A helykínálat 190 centivel is elég, és még a kartámasz is jó magasságban van, sőt, aludni is klasszul lehet menet közben.