mazda-belsoter-anyagok

Ezért jó egy Mazdában ülni

hirdetés
Mi teszi olyan különlegessé a Mazdák utasterét? A színek? Az anyagok? A formák? Két olyan szakember véleményét kérdeztük meg, akik hosszú évek, sőt, évtizedek óta dolgoznak azon, hogy tökéletes környezetet teremtsenek az új Mazdákban.
Nehéz karakteres autóbelsőt építeni – talán annál is nehezebb, mint eltalálni egy jellegzetes külső formatervet. Itt ugyanis nagyobb a választás szabadsága – számtalan anyagból, változatos formákkal, eltérő megoldásokkal valósíthatók meg ugyanazok a funkciók –, de több elvárásnak is kell megfelelni: anatómiai, biztonsági, kényelmi, ergonómiai és számtalan egyéb szempontot figyelembe véve kell megalkotni valamit, ami egyszerre jellegzetes és univerzális, funkcionális és esztétikus. És akkor még nem beszéltünk arról a kézzel meg nem fogható pluszról, aminek eredményét nem tudjuk, csupán érezzük, sejtjük.
Ha a fogyasztó számára nem is tapintható minden összetevő, Okamura Takasi, a Mazda sorozatgyártású típusainak formatervezéséért felelős hirosimai stúdiójának szín- és anyagválasztásért felelős csoportvezetője pontosan tudja, mi tesz Mazdává egy Mazdát.

„Anyagtervezőként a forma, a szín és a tapintás hármasát kell összhangba hoznunk” – vezet be az első lépésekbe Okamura-szan. „Az első lépés azonban az, hogy átgondoljuk, milyen benyomást szeretnénk az autóba beülő utasokra tenni. Ennek során igyekszünk új fogalmakat teremteni: a Mazda CX-5 megalkotásakor például a kifinomultság és a robusztusság egységét igyekeztünk megfogalmazni. Így találtuk ki azt a fémesen csillogó, de fa hatású díszítőpanelt, amely egy harmadik, általunk megálmodott anyagból készült.”
Nem kell persze minden esetben vadonatúj anyagokat létrehozni, ám a Mazda a leghétköznapibbnak tűnő alkatrész gyártásánál is szorosan együttműködik beszállítóival, hogy a komponens az elképzelésnek pontosan megfelelő anyagminőségben valósuljon meg.
„Ahogy a Mazda műszakisága az ember és a gép szerves egységéről szól, úgy a formatervezésben is az emberi tényezőt igyekezzük hangsúlyozni. Vegyünk egy olyan egyszerű elemet például, mint az ajtókilincs: fontos, hogy olyan érzést keltsen, mintha egyesével, kézzel polírozták volna. A Mazda MX-5 esetében kívül és belül ugyanazokat a formákat és színeket alkalmaztuk, így jóformán eltűnik a határvonal, az autó és a környezete egybeolvad.”

Ami a modern gyártási technológiákat illeti, a ’mit’ kérdésnél fontosabb a ’hogyan’: innovatív megoldásokat keresnek, olyanokat, amelyekkel új értéket teremthetnek az autóiparban, és amelyekkel eltérő fogalmak és gondolatok újszerű társításával új szemszögből láttathatják az ismerős témákat.
Míg Okamura Takasi a Mazda szín- és anyagtervezőinek új generációját képviseli, európai kollégája, Maria Greger több mint negyed évszázadon át formálta a Mazdák megjelenését és hangulatát, mielőtt 2021-ben nyugdíjba vonult volna.

Maria elsősorban a változásokra hívja fel a figyelmünket: „Míg korábban minden autóban volt jól felismerhető műszerfal, középkonzol és padlókonzol, gombok és kapcsolók, mára ezek a felületekbe simuló, lekerekített élű képernyőknek adták át a helyüket. Eltűnnek a hagyományos felületek, a tradicionális értelemben vett díszítőelemek. Ez megnehezíti a munkánkat, hiszen a kapcsolók, a gombok olyanok számomra, mint apró ékkövek: díszítő értékkel bírnak. Szóval a feladatunk, hogy a minimalista környezetet is otthonossá, ösztönösen kezelhetővé tegyük.”
A 2010 óta alkalmazott Kodo filozófia ugyanakkor hangsúlyt fektet a kézművesség értékére, ami már a tervezés fázisában megjelenik: az agyagmodelleket teljes egészében kézzel készítik. „Az elmúlt huszonöt évben kiemelt jelentőséget nyert a Mazdánál az anyagválasztás és a míves megmunkálás. Elég összehasonlítani a bőrök, a faanyagok, a fémbetétek minőségét a korábbiakkal: hatalmas a változás.”

Habár a Mazdának Európában és Japánban – sőt, Észak-Amerikában is – van külön szín- és anyagstúdiója, ezek a szakemberek egymással szorosan együttműködve, olykor egymást támogatva, máskor egymással versengve, de mindig egy közös cél érdekében tevékenykednek, hogy létrehozzák egy-egy új modell tökéletes belső környezetét.
Az autóipar speciális kihívások elé állítja a tervezőket. „Vegyük például a kárpitanyagokat. Az autóüléseket borító szöveteknél semmi nem kap nagyobb igénybevételt, ugyanakkor jóval olcsóbbnak kell lennie, mint egy bútortextíliának.” – világít rá munkája izgalmas aspektusaira Maria Greger. „Folyamatos tanulás és tájékozódás az életünk, nem elég lépést tartanunk a trendekkel, elébük is kell mennünk. Ez csodálatos feladat egy formatervező számára.”

Ilyen trendteremtő megoldás volt a változatos árnyalatokban alkalmazott piros szín, amellyel a Mazda kiemelkedett a szürke, fekete és fehér autók tömegéből. „Az ipari formatervezés mostanában a melegebb színek felé kezd elmozdulni, ami az autóiparban is meg fog jelenni. Személy szerint azt gondolom, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak majd a zöld tónusok, ahogy a divat világában is. De ezt előre soha nem lehet pontosan megmondani – és persze az ezüst szín örökké velünk marad.”