Mazda-Cosmo-HT

Kétmillió bolyongó autó

hirdetés
A közelmúltban ismét beindult a Wankel-motorok gyártása a Mazdánál, és ennek köszönhetően átlépett egy fontos lélektani határon az autógyártó: az évek során immár kétmilliónál is több bolygódugattyús autót épített.
Sokszor, sok helyen olvashattunk már a Wankel-motorról, és annak a Mazda életében betöltött szerepéről – és még fogunk is, hiszen ritkán, és egyre ritkábban fordul elő, hogy valaki a járt utat a járatlan, de izgalmakkal kecsegtető kedvéért elhagyja. A Mazda pontosan ezt tette, amikor 1967 májusában bemutatta a kivételes szépségű Mazda Cosmo Sport (más néven Mazda 110S) kupét: egy olyan motortechnológiát alkalmazott, amelybe korábban már sokaknak – a Mazdánál nagyobb, gazdagabb autógyártóknak – beletört a bicskája.
A pompázatos premiert hétévnyi kutatás, tervezés és fejlesztés, kudarcok és újrakezdések előzték meg. Innentől kezdve azonban másfél évtizeden keresztül gyakorlatilag minden évre jutott egy új, lenyűgözően izgalmas Wankel-motoros modell. 1968 nyarán a Mazda Familia Rotary (Mazda R100) kupé, 1969 őszén a Giorgio Giugiaro által tervezett Mazda Luce Rotary (Mazda R130) kupé nyűgözte le a közönséget.

A hetvenes években teljesen kinyitotta a Wankel-csapot a Mazda: egzotikus erőforrását beépítette családi és luxusszedánba (Luce, illetve Roadpacer AP), pick-upba és kisbuszba (Repu, Parkway). Ezzel együtt a termelés tempóját nem növelték: öt év kellett ahhoz, hogy gazdára találjon az első félmillió Wankel-motoros Mazda, és még öt, hogy a második félmillió is megszülessen.
A harmadikhoz már több időre, nyolc évre volt szükség – a Mazda ugyanis rájött idő közben, hogy bármilyen csodálatos, kifinomult és különleges, a Wankel-motor távolról sem alkalmas minden feladatra. Ezért elkezdtek arra a piaci szegmensre összpontosítani, amelytől a legjobb eredményeket várták: a sportautókra. Az 1978-ban bemutatott RX-7 galaktikus sikernek bizonyult, ahogy az 1985-ben színre lépő második generáció is.
A kilencvenes években érte el csúcspontját a Wankel-sztori. 1990-ben háromtárcsás motorral szerelték az elmondhatatlanul elegáns Eunos Cosmót, közben pedig elkészült a cég első négyrotoros erőforrása: az R26B, amely sporttörténelmet írva megnyerte az 1991-es Le Mans-i 24 órás versenyt.

Az egyre szigorodó emissziós szabályozások miatt a dicsőséges eredmény ellenére elfogyott a Wankel-motor élettere. A következő tíz évben az RX-7 harmadik generációja, majd 2003-tól az 2+2 ajtós RX-8 kupé volt az egyetlen fórum a világon, ahol bolygódugattyús motorral találkozhattak a rajongók.

A Mazda 2008 táján érdekfeszítő kísérleteket tett a hidrogénüzemre történő átállításával – ez volt (lett volna) a Hydrogen Re motor –, ám végül 2012-ben véget ért a forgótárcsás erőforrás gyártása – legalábbis akkor úgy tűnt. A technológia 2023 nyarán a korszellemnek megfelelő kivitelben, az elektromos MX-30 fedélzeti áramfejlesztőjeként tért vissza, és alig négy hónappal később máris bonthatta a pezsgőt a Mazda: a Wankel-számláló átfordult a kétmillión.
Amilyen türelmetlen az ember, ilyenkor persze rögtön azon kezd el gondolkodni, hogy mikor érünk el a kettő és fél, majd a hárommillióhoz. A Wankel-motor azonban soha nem a százezres darabszámokról, a végtelen tömegtermelésről szólt – ezzel együtt arra biztatjuk olvasóinkat, várjanak velünk együtt türelemmel, mert – ahogy a Mazda frissen bemutatott Iconic SP tanulmányautója is mutatja – vannak még tartalékok Felix Wankel furcsán zseniális találmányában.