mazda-tower

A jövő reménységét ajándékozta szülővárosának a Mazda

hirdetés
A világ legrégebbi Mazda-kereskedésének tulajdonosa fegyelmezett, tudatos választásokkal hozta létre cégbirodalmát. Egyetlen egyszer engedte, hogy az ész helyett a szív vezérelje a kezét – utólag pedig úgy véli, ez volt élete legfontosabb döntése.
„Nagyapám az autógyárat alapító Macuda Dzsiudzsiró második fiúgyermeke, Macuda Szoja volt. A családi vállalkozáshoz kapcsolódva nyitotta meg kereskedését, nem sokkal azután, hogy a cég elkezdett gépjárműveket gyártani és átkeresztelték Mazdára” – emlékezik vissza a kezdetekre Macuda Tecuja, a pontosan kilencven évvel ezelőtt létrehozott Hirosima Mazda vezérigazgatója. A fiatal autógyártó első kereskedése sikeresen működött egészen 1945-ig, amikor augusztus hatodikán ledobták a városra az atombombát. A kereskedés és a hozzá kapcsolódó kiszolgáló létesítmények megsemmisültek, az ott tartózkodó emberek, köztük a cégelnök Macuda Szoja életüket vesztették.
A pusztítás az egész várost térdre kényszerítette, ám Hirosima felállt, és felsegítette a közösséget addig támogató vállalkozásokat, így az autógyárat és a kereskedést is. Harminc éven belül másodszor köszönhette feltámadását a Mazda a városnak – az 1920-as évek végén a helyi bankoktól kapott, nagylelkű támogatás segítette ki a bajba jutott családi céget a csődből –, ezért Macuda Tecuja egész életében mérhetetlen hálát és elkötelezettséget érzett a város és annak lakosai iránt.

Amikor tizenhét évvel ezelőtt átvette a Hirosima Mazda irányítását, elkezdte új lábakkal megtámogatni a vállalatot – részben a saját stabilitásuk iránti igény, részben a munkahelyek teremtésének vágya vezérelte döntéseit. Mostanra mintegy harminc cég tartozik a Macuda-birodalomhoz, közöttük számos, az autóiparhoz egyáltalán nem kapcsolódó vállalkozás.
„Akkoriban mindenki a társadalmi felelősségvállalás zászlaját lengette. Az autókereskedések fákat ültettek, minden eladott jármű után egy-egy csemetét, hogy tegyenek a környezet védelméért. Én viszont úgy gondoltam, ez édeskevés. A klímaváltozás jóval nagyobb probléma, mint amit ligetek telepítésével megoldhatnánk; és messze túlnő egy hozzánk hasonló méretű vállalkozás lehetőségein. Ezért úgy döntöttem, kézzelfoghatóbb módon járulok hozzá a világ élhetőbbé tételéhez, és minden lehetséges módon támogatom Hirosima városát és annak lakosait.”
Hirosima létezését a mai napig meghatározza az atomtámadás, és Macuda-szan számos ehhez kötődő emlékmű építéséhez, szervezet működéséhez járult hozzá az évek során. Aztán egyszer csak megvilágosodott.

„A város élő mementóként kell, hogy emlékeztesse az embereket a háború borzalmaira. A többiekkel együtt vallom, hogy a béke hírnökeiként fontos küldetést teljesítünk. Emellett azonban előre is kell tekintenünk: Hirosima nem merülhet bele a múltba, hiszen fantasztikus eredményeket mutathat fel, és nagyszerű jövő áll a város előtt. Ezt pedig meg kell mutatnunk, a világnak éppúgy, mint saját magunknak.”
Négy évvel azután, hogy a családi vállalkozás élére állt, Macuda szan sorsfordító üzenetet kapott egyik üzleti partnerétől. Eladásra kínáltak egy tizenkét emeletes irodaházat, a béke emlékműve, a Genbaku-dóm közvetlen közelében. Egyértelmű volt, hogy a formálódó cégcsoport nem engedheti meg magának az épületet, ahogy az is, hogy szükségük sincs rá. Macuda szan mégis odament, és amikor a tetőről szétnézett, elállt a lélegzete. „Az első pillantásra beleszerettem a kilátásba. Nem tudom szavakba önteni a látványt: az emlékmű, az épületek sziluettjei, a hegyvonulatok a messzeségben. Azt gondoltam: ezt mindenkinek látnia kell…”

A többi, ahogy mondani szokták, történelem. Macuda szan megvásárolta az épületet, majd hét évvel később megnyílt az Orizuru-torony, Hirosima felemelkedésének, a jövőbe és egymásba vetett hitének új jelképe. A torony legalsó szintjén kávéház és ajándékbolt működik, felette kiállítás mesél a város történetéről, legfelül pedig a fedett tetőteraszon adhatják át magukat a látogatók annak a látványnak, amely Macuda Tecuját is rabul ejtette.
Mégsem ez a torony legnagyobb látványossága, hanem az épületnek nevét is kölcsönző origami darumadár, az orizuru. Több emelet magasságban üvegkalitka borítja a toronyház falát, amelyre kívülről egy darut festettek, belsejét pedig több ezer, kézzel hajtogatott papírmadár tölti meg. Mindennek szimbolikus a jelentősége, a japán kultúrában ugyanis a daru a hosszú élet, a szerencse jelképe. A háborút követően az egész világot megrázta a kis Szaszaki Szadakó története, aki a bombatámadás után ezer darut szeretett volna hajtogatni, hogy meggyógyulhasson.

Azóta a világ minden részéből tízezrével hozzák vagy küldik a béke emlékművéhez az origamidarvakat – 2016 óta pedig az Orizuru-torony is hozzájárul ahhoz, hogy a daru legendája szerencsét és hosszú életet hozzon Hirosima városának.